-
1 μαίνομαι
μαίνομαι (ΜΑΩ, verwandt mit μαιμάω), fut. μανήσομαι u. μανοῦμαι, Her. 1, 109, perf. mit Präsensbdtg μέμηνα, perf. pass. μεμάνημαι, Theocr. 10, 31, aor. ἐμάνην, μανείς, – rasen, wüthen; Il. meist vom grimmigen Wüthen u. Kämpfen eines Gottes od. Helden in der Schlacht, von Ares, 5, 717. 831, ὅτε μαίνεται Ἕκτωρ, 21, 5 u. öfter, vgl. Ἕκτωρ δὲ μέγα σϑένεϊ βλεμεαίνων μαίνεται ἐκπάγλως, 9, 238, vom Diomedes, 5, 185, u. in demselben Sinne πῆ μέματον; τί σφῶϊν ἐνὶ φρεσὶ μαίνεται ἦτορ 8, 413; übertr. auch καὶ ἐμὸν δόρυ μαίνεται ἐν παλάμῃσιν, 8, 111, vgl. 16, 75; ἤ οἱ τότε χεῖρες ἄαπτοι μαίνονται, 16, 245; 15, 606 ist μαίνετο δ' ὡς ὅτ' Ἄρης – ἢ ὀλοὁν πῠρ οὔρεσι μαίνηται verbunden, wie das Feuer in den Bergen wüthet; vom heftigen Zorn, ἀλλὰ πατὴρ οὑμὸς (Zeus) φρεσὶ μαίνεται οὐκ ἀγαϑῇσιν, 8, 360; vom weinberauschten Dionysus, 6, 132; vgl. Od. 18, 406. 21, 298, wo es von Weintrunkenen, Weintollen gesagt ist; μαινομέναις φρασίν, rasend, Pind. P. 2, 26; μαινόμενος ἐπιπνεῖ Ἄρης, Aesch. Spt. 325; φρήν, κραδία, 466. 763; auch μαίνεται γόοισι φρήν, 950, im Herzen ras't der Schmerz; u. vom Wahnsinn, κλύω σ' ἐγὼ μεμηνότ' οὐ σμικρὰν νόσον, Prom. 979; μεμηνότ' ἄνδρα, μανείς, Soph. Ai. 81. 813; von bacchischer Begeisterung, Ant. 1138; μαινομένᾳ ξὺν ὁρμᾷ βακχεύων ἐπέπνει, von rasender Kampfwuth, 135; auch von der Freude, μαίνεται δ' ὑφ' ἡδονῆς, El. 1142; übh. thöricht sein, Ant. 761 O. C. 1534; in ähnlichen Vbdgn auch Eur.; εἰ μὴ μαίνομαι, Ar. Nubb. 650 Thesm. 470. – Und in Prosa, ἐμάνη μεγάλως, Her. 3, 38, ἐλπίδι μαινομένῃ πέρσαντες Ἀϑήνας, in rasender, thörichter Hoffnung, 8, 77, auch ὑπὸ ϑεοῦ μαίνεται, verzückt, begeistert sein, 4, 79; καὶ παραπαίω, Plat. Conv. 173 e, καὶ ληρεῖν, Lys. 205 a; ὁ μαινόμενος καὶ ὑποκεκινηκώς Rep. IX, 573 c. Ggstz von σωφρονεῖν, Phaedr. 244 a; μαίνεσϑαι ὑπὸ ἐπιϑυμιῶν καὶ ἐρώτων, Rep. IX, 578 a, wie δι' ἔρωτα μανείς, aus Liebe rasend, Phaedr. 253 c; Oratt. u. Sp.; μέμηνεν ὑπὸ σοῦ, Luc. D. D. 12, 1; μεμηνότες ὑπὸ τοῦ ποτοῦ, ib. 18, 2; μαί. νεσϑαι ἐπί τινι, auf Etwas rasen, begierig sein, Eur. Phoen. 535; Alexis Ath. XIII, 587 b; auch εἴς τι, D. Sic. 14, 109. – Οἶνος μαινόμενος, wilder, brausender Wein, Plat. Legg. VI, 869 e. – Μανήσομαι, ein Ausruf des Unwillens, wie unser »es ist zum Tollwerden«. – Der aor. med. selten, μηνάμενος, Antiphil. 25 (IX, 35). – Das act., rasend machen, ist selten, u. im praes. erst bei Sp. (für ἐκμαίνω), der aor. schon bei Eur., σ' ἔμηνε ϑεοῠ τις βλάβη, Ion 520; οὐδ' ὡς φαρμάκοις ἑτέρα τὸν ἄνδρ' ἔμηνεν, Ar. Thesm. 561; ἔμηνε ταῦτα τὸν Ἀγησίλαον, Xen. Hell. 3, 4, 8; aber bei Bion. 1, 62 ist dieser aor. intrans.
-
2 μαίνομαι
μαίνομαι (Hom. et al.; POxy 33 IV, 9ff; PHerm 7 I, 18; LXX; TestJob; TestJos 8:3; ParJer 5:20; SibOr 4, 83; Philo; Jos., Bell. 1, 352, C. Ap. 1, 204; apolog. exc. Mel.) be mad, be out of one’s mind beside δαιμόνιον ἔχειν and as a result of it: have no control over oneself J 10:20 (cp. Eur., Bacch. 291ff; Hdt. 4, 79 ὁ δαίμων τὸν βασιλέα λελάβηκε καὶ ὑπὸ τ. θεοῦ μαίνεται; Dio Chrys. 11 [12], 8: the owl warns the other birds about humans, but the birds ἀνόητον αὐτὴν ἡγοῦντο καὶ μαίνεσθαι ἔφασκον; the same Aesop, Fab. 437 P.=105 H.; Diog. L. 1, 49 the members of the Athenian council concerning Solon: μαίνεσθαι ἔλεγον αὐτόν; Orig., C. Cels. 4, 19, 23). Opp. ἀληθείας καὶ σωφροσύνης ῥήματα ἀποφθέγγεσθαι Ac 26:25. μαίνῃ you’re crazy, said to one who has brought incredible news 12:15; you’re out of your mind, you’re raving, said to one whose enthusiasm seems to have outrun better judgment 26:24 (Ath. 31, 1 and Sallust. 4 p. 6, 8 μ. as a judgment on a man proclaiming certain teachings; Porphyr., Vi. Plotini c. 15 μαίνεσθαι τὸν Πορφύριον as a judgment on a poem that has been recited). Of the impression made on strangers by speakers in ‘tongues’ 1 Cor 14:23 (Herm. Wr. 9, 4 those who were filled w. divine Gnosis made a similar impression on outsiders: μεμηνέναι δοκοῦσι; cp. Hippol., Ref. 5, 8, 6; Did., Gen. 230, 11).—DELG. M-M. TW. Spicq. -
3 μαίνομαι
Aμᾰνοῦμαι Hdt.1.109
,μᾰνήσομαι AP11.216
(Lucill.), D.L.7.118 (neither found in [dialect] Att.): [tense] pf. with [tense] pres. sense , S.El. 879, Ar.Byz. ap. Ath.13.586f; [dialect] Dor. μέμηνα dub. in Alcm. 68; also in pass. form μεμάνημαι [ᾰ] Theoc.10.31: [tense] aor. [voice] Pass. ἐμάνην, part. μᾰνείς, inf. μᾰνῆναι, Hdt.3.30, E.Ba. 1295: also [tense] aor. [voice] Med.ἐμηνάμην CPHerm.7.18
(iii A. D.); poet. [ per.] 2sg. ἐμήναο prob. in Bion 1.61, [ per.] 3sg.μήνατο Theoc.20.34
; part.μηνάμενος AP9.35
(Antiphil.):—on the act. forms, v. infr. 11.—Hom. uses only [tense] pres. and [tense] impf.:—rage, be furious, in Il. freq. of martial rage, , cf. 6.101, Od.9.350, etc.;χεῖρες ἄαπτοι μαίνονται Il.16.245
; μαίνεται ἐγχείη ἀπὸ λοιγὸν ἀμῦναι ib.75; ; rage with anger, πατὴρ.. φρεσὶ μαίνεται οὐκ ἀγαθῇσι ib. 360; ἐνὶ φρεσὶ μ. ἦτορ ib. 413;φρεσὶ μαινομένῃσιν 24.114
;μαινομένᾳ κραδίᾳ A.Th. 781
, E.Med. 432 (both lyr.);μανείσᾳ πραπίδι Id.Ba. 999
(lyr.); ὁ μανείς the madman, S.Aj. 726;μ. καὶ παραπαίω Pl.Smp. 173e
, etc.;αἱ τῶν μεμηνότων αἰσθήσεις Aristocl.
ap. Eus.PE14.20; to be mad with wine, Od. 18.406, 21.298;μεμηνότες ὑπὸ τοῦ ποτοῦ Luc.DDeor.18.2
; of Bacchic frenzy,μαινόμενος Διώνυσος Il.6.132
; [Θυιάδες] μαινόμεναι S.Ant. 1152
(lyr.);Διονύσῳ μαίνεσθαι Paus.2.7.5
;ἐπὶ τῷ Δ. Alex.223
; ὑπὸ τοῦ θεοῦ μ. to be inspired by.., driven mad by.., Hdt.4.79, cf. μάντις; τὸ μαίνεσθαι madness, S.OC 1537; πλεῖν ἢ μαίνομαι I am beside myself with joy, Ar.Ra. 103, 751; of madness in animals, Plu.2.641c, al.; later simply, = ὀργίζομαι, μαινόμενος ὅτι.. PCair.Zen.41.11 (iii B. C.): freq. with words of manner,ὁ δὲ μαίνεται οὐκέτ' ἀνεκτῶς Il.8.355
;τάδε μαίνεται 5.185
: c. acc. cogn., l. c.;μ. μανίας Ar.Th. 793
;μ. μανίαν ἐρρωμένην Luc.Ind.22
: c. dat.,μ. γόοισι φρήν A.Th. 967
(lyr.);τόλμῃ X.Cyr.1.4.24
; πόνοις at or because of.., A.Supp. 562 (lyr.);τοῖς εὑρήμασιν E.Cyc. 465
; ἐπί τινι (sc. φιλοτιμίᾳ) Id.Ph. 535 (but ἐπί τινι, of love, Theoc.10.31);ἀμφί τινι Semon.7.33
;εἰς τὴν ποιητικήν D.S.14.109
;κατά τινος Luc.Abd. 1
;ὑφ' ἡδονῆς S.El. 1153
.2 of things, rage, riot, esp. of fire,ὡς ὅτ'.. ὀλοὸν πῦρ οὔρεσι μαίνηται Il.15.606
, cf. Tryph.230; μαινόμενος οἶνος a hot, strong wine, Pl.Lg. 773d; of feelings, ἐλπὶς μαινομένη Orac. ap. Hdt.8.77; (lyr.); (lyr.);μαινομένᾳ ξὺν ὁρμᾷ Id.Ant. 135
(lyr.);σὺν μ. δόξᾳ E.Ba. 887
(lyr.).3 ἄμπελος μαινομένη, of a vine that is never done bearing fruit, Arist. Mir. 846a38, Thphr.CP1.18.4.4 μαινόμενα ἕλκη malignant ulcers, Asclep. ap. Aët.15.14.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > μαίνομαι
-
4 παραπαίω
II intr., strike a false note: metaph., to be infatuated, lose one's wits, Id.Pr. 1056 (anap.) ; ληρεῖν καὶ π. Ar. Pl. 508, cf. Pax90(anap.) ; μαίνομαι καὶ π. Pl.Smp. 173e, cf. Plb. 12.8.1 ;παραπεπαικότας Plu.2.963f
; to be in error, Phld. Sign.32 ; π. τι commit a folly, Luc.Hist.Conscr.2 ;π. πρὸς ὑλικὰς δυνάμεις Eun. VS p.474
B.:—also in [tense] pf. part. [voice] Pass., φωναὶ -πεπαις μέναι mad, foolish, S.Ichn.234.b Medic., to be delirious, Gal.10.850,al.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > παραπαίω
-
5 τυφόω
τυφόω (τῦφος) 1 aor. pass. ἐτυφώθην; pf. pass. τετύφωμαι; ‘becloud, delude’, but only in a fig. sense and quite predom., in our lit. exclusively, in the pass. (Hippocr., Pla.) τυφόομαὶ for our lit. the mngs. are surely① be puffed up, conceited (Strabo 15, 1, 5; Plut., Mor. 59a; Aelian, VH 3, 28; Diog. L. 6, 7; 26 al.; Philo, Congr. Erud. Gr. 128; Jos., Vi. 53) τυφωθείς (cp. Sext. Emp., Pyrrh. 3, 193) 1 Ti 3:6. Cp. 2 Ti 3:4. The ancient versions also understand τετύφωται μηδὲν ἐπιστάμενος 1 Ti 6:4 in this sense, though this pass. may belong under mng. 2 or 3.② be blinded, become foolish (Hippocr. et al.) pf. pass. in act. sense be foolish, stupid (Demosth. 9, 20; 19, 219 μαίνομαι καὶ τετύφωμαι; Polyb. 3, 81, 1 ἀγνοεῖ κ. τετύφωται; Dio Chrys. 30 [47], 18 ἢ ἐγὼ τετύφωμαι καὶ ἀνόητός εἰμι; Philo, Conf. Lingu. 106; Jos., C. Ap. 1, 15; 2, 255) 1 Ti 6:4 (s. 1).—DELG s.v. τύφομαι. M-M. Spicq.③ be mentally ill (cp. Demosth. 9, 20; Plut., Mor. 81f). AMalherbe (Medical Imagery in the Pastoral Letters: Paul and the Popular Philosophers ’89, 123f, esp. n. 7) considers this mng. “quite likely” for 1 Ti 6:4. Cp. VLeinieks, The City of Dionysos ’96, 107–22. -
6 μένος
A might, force,μή μ' ἀπογυιώσῃς μένεος, ἀλκῆς τε λάθωμαι Il.6.265
;μ. χειρῶν 5.506
(more freq.μ. καὶ χεῖρες 6.502
, al.);μ. καὶ γυῖα 6.27
.2 of animals, strength, fierceness, παρδάλιος, λέοντος, 17.20; of horses, spirit, ib. 456, 476, etc.;ἵππος κατασθμαίνων μένει A.Th. 393
; ὑπὸ χαρᾶς καὶ μένους, of dogs, X.Cyn.6.15.3 of things, force, might, [ ἔγχεος] Il.13.444;ἠελίοιο Od.10.160
;πυρός Il.6.182
, Ar.Ach. 665;ποταμῶν Il.12.18
, cf. A.Pr. 720;ἄστρων θερμὸν μ. Parm.11.3
;ἀνέμων Emp.111.3
; ;χαλινῶν ἀναύδῳ μένει A. Ag. 238
(lyr.); (anap.);τὸ ἀπὸ τοῦ οἴνου μ. Hp.Acut. 63
, cf. VM9.4 life,ἀπὸ γὰρ μ. εἵλετο χαλκός Il.3.294
;λύθη ψυχή τε μ. τε 5.296
; φυσῶσι μέλαν μ. the black life-blood, S.Aj. 1412 (anap.), cf. A.Ag. 1067.II of the soul, spirit, passion, μ. ἀνδρῶν the battlerage of men, Il.2.387;μ. Ἄρηος 18.264
: less freq. in pl., mostly in phraseμένεα πνείοντες 2.536
, al.;μένος καὶ θυμός 5.470
, al., h.Cer. 361;μ. καὶ θάρσος Il.5.2
, Od.1.321;μ. ἔλλαβε θυμόν Il.23.468
;μένεος δ' ἐμπλήσατο θυμόν 22.312
; : also in [dialect] Att., ;ὅτε ζέσειεν τὸ τοῦ θυμοῦ μ. Pl.Ti. 70b
;μένους τὴν ψυχὴν πληρουμένην Alcid.
ap. Arist.Rh. 1406a2 (but νοῦς.. πληρωθεὶς μένους filled with spiritual exaltation, Plot.5.5.8);θυμὸς ὁ κρατέων τῶ μένεος Theag.
ap. Stob.3.1.117; προθυμία καὶ μ., μ. καὶ θάρρος, X.Cyr.3.3.61, HG7.1.31;παντὶ μένει σπεύδων Hes.Sc. 364
.2 intent, purpose, [Τρώων] μ. αἰὲν ἀτάσθαλον their bent is aye to folly, Il.13.634: in pl., intents,ἐμῶν μενέων ἀπερωεύς 8.361
: hence, temper, disposition, in compds., like εὐμενής, δυσμενής.III in periphr., like βίη, etc., ἱερὸν μένος Ἀντινόοιο, for Antinous himself, Od.18.34;μένος Ἀτρεΐδαο Il.11.268
;μένε' ἀνδρῶν 4.447
, Od.4.363;καταφθιμένου μ. ἀνδρός Emp.111.9
;αἴης λάσιον μ. Id.27.2
; αἰθέριον μ., = αἰθήρ, Id.115.9. (Cf. Skt. mánas 'spirit', 'passion', Gr. μέμονα, μαίνομαι.) -
7 μέμονα
A mṇ-), cogn. with μένος (cf. Il.5.135, 136), μαίνομαι: [ per.] 1sg.μέμονα Il.5.482
; [ per.] 2sg.μέμονας 9.247
, al.; [ per.] 3sg. μέμονε, μέμονεν, 12.304, 18.176, al.; [ per.] 2 dualμέμᾰτον 8.413
; [ per.] 1pl.μέμᾰμεν 9.641
; [ per.] 2pl.μέμᾰτε 7.160
; [ per.] 3pl.μεμάᾱσι 10.208
, 236, al.; [ per.] 3sg. imper. μεμάτω [ᾰ] 20.355; inf.μεμονέναι Hdt. 6.84
;μεμάμεν Hsch.
: [tense] plpf. [ per.] 3sg. μεμόνει prob. cj. in Theoc.25.64 (μέμοινε, μέμαεν codd.); [ per.] 3pl.μέμᾰσαν Il.13.337
: mostly in [tense] pf. part.μεμᾰώς 5.301
, al. ( μεμᾱώς nom. sg. masc. only Il. 16.754); which in [dialect] Ep. and Lyr. retains ω in oblique cases, μεμᾰῶτος, μεμᾰῶτες, exc. where we have μεμᾱότες, μεμᾱότε [ā metri gr.], Il.2.818, 13.197; fem.μεμᾰυῖα 4.440
, al. ( μεμᾱότας is dub. l. in Pi.O.1.89):— to be furiously or very eager, c. [tense] pres. inf.,λάβε φαίδιμος Ἕκτωρ ἑλκέμεναι μεμαώς Il.18.156
; μάλιστα δὲ φαίδιμος Ἕκτωρ ἑλκέμεναι μέμονεν ib. 176;μέμονέν τε μάχεσθαι Od.20.15
;μέμασαν δὲ μάχεσθαι Il.13.135
;ἀλεξέμεναι μεμαῶτα 1.590
;ἐρεσσέμεναι μεμαῶτες 9.361
;θεοὶ μεμαῶτα νέεσθαι ἔσχον Od.4.351
;τοῦ.. μεμάασιν ἀκουέμεν ὁππότ' ἀείδῃ 17.520
; μέμαμεν δέ τοι ἔξοχον ἄλλων κήδιστοί τ' ἔμεναι καὶ φίλτατοι we would fain be, Il.9.641: c. [tense] aor. inf.,ἀποκτάμεναι μεμάασιν 20.165
; ;διαπραθέειν μεμαῶτες 9.532
;γούνων ἅψασθαι μεμαώς 21.65
;ἐξελθεῖν μεμαῶτα 22.413
; ;ἀμφελίξασθαι μεμαῶτες Pi.N.1.43
: inf. omitted, ἐπεὶ μεμάασί γε πολλοί (sc. ἕταροί σοι γενέσθαι) Il.10.236: abs., rage, (lyr.); γαστέρα.. μεμαυῖαν ravenous, Od.17.286; βῆ μεμαώς he strode on eagerly, Il.10.339;ἕλκ' ἐπὶ οἷ μεμαὼς ὥς τε λίς 11.239
;ἆλτ' ἐπί οἱ μεμαώς 21.174
, cf. 22.326; ἐν πέτρᾳ μεμαώς, of a fisher, expectant, Theoc. 21.42: with Adv. of direction, πῇ μέματον; whither so fast? Il.8.413; πῇ μεμαυῖα κατ' Οὐλύμπου τόδ' ἱκάνεις; 14.298; πρόσσω μεμαυῖαι pressing forward, 11.615;ἀντικρὺ μεμαώς 13.137
;ἰθὺς μεμαῶτι 22.284
: so c. dat. instrum.,μεμαότες ἐγχείῃσι 2.818
.2 to be minded, purpose, intend: c. [tense] pres. inf., οὔ ῥά τ' ἀπείρητος μέμονε σταθμοῖο δίεσθαι has no mind to be chased, Il.12.304; ἀλλ' ἄνα, εἰ μέμονάς γε καὶ ὀψέ περ υἷας Ἀχαιῶν τειρομένους ἐρύεσθαι (perh. [tense] fut. inf.) 9.247; ποσσῆμαρ μέμονας κτερεϊζέμεν Ἕκτορα δῖον; 24.657;ἢ καταλείψουσιν.. ἦε μένειν μεμάᾱσι 22.384
, cf. 10.208, 409, Od.5.375: c.[tense] aor. inf., πῇ τ' ἂρ μέμονας καταδῦναι ὅμιλον; Il.13.307;εἰ.. μέματον καταδῦναι ὅμιλον 10.433
: c. [tense] fut. inf., sts. with sense of hoping, expecting, presuming, πῶς δὲ σὺ νῦν μέμονας, κύον ἀδεές, ἀντἴ ἐμεῖο στήσεσθαι; 21.481; ἀλλ' ἄγε, πῶς μέμονας πόλεμον καταπαυσέμεν ἀνδρῶν; 7.36, cf. 2.543, 12.197, 200, 218; οὕτω δὴ μέμονας Τρώων πόλιν εὐρυάγυιαν καλλείψειν (ἐκπέρσειν Zenod.
); 14.88, cf. 15.105;μέμονέν τε μάλιστα μητέρ' ἐμὴν γαμέειν καὶ Ὀδυσσῆος γέρας ἕξειν Od.15.521
;σίτῳ ἐπιχειρήσειν μεμαῶτες 24.395
: c. acc. cogn., μέμονεν δ' ὅ γε ἶσα θεοῖσι deems himself a match for.., Il.21.315; τί μέμονας; what wishest thou ? A.Th. 686 (lyr.): c. gen.,μεμαυἶ ἔριδος καὶ ἀϋτῆς Il.5.732
; μεμαότε θούριδος ἀλκῆς mindful of.., 13.197 (cf.μεδώμεθα θούριδος ἀλκῆς 5.718
);ἦ τινα καὶ Δαναῶν, ἀλκῆς μάλα περ μεμαῶτα, σχήσω ἀμυνέμεναι 17.181
(unless ἀλκῆς goes only with σχήσω), cf. 9.655, 20.256, Od.22.172: abs.,διχθὰ δέ μοι κραδίη μέμονε Il.16.435
;δίδυμα μέμονε φρήν E.IT 655
(lyr.). -
8 πλείων
πλείων, [full] πλέων, ὁ, ἡ, neut. πλεῖον, πλέον, πλεῖν, [comp] Comp. of πολύς (on the forms v. sub fin.),A more, of number, size, extent, etc.,οἱ δὲ μάχονται παυρότεροι πλεόνεσσι Il.13.739
;πλείων μὲν πλεόνων μελέτη Hes. Op. 380
; ἐς πλείονας οἰκεῖν govern for the interest of the majority, Th. 2.37; πλέον' ἔλπομαι λόγον Ὀδυσσέος ἢ πάθαν greater than.., Pi.N.7.21; τὸν πλείω λόγον all further speech, S.Tr. 731;ὁ ὄχλος πλείων καὶ πλείων ἐπέρρει X.Cyr.7.5.39
; πλείω τὸν πλοῦν.. ποιησάμενοι having made the voyage longer, Th.8.39; ὁ π. βίος a longer life, Pl.Ti. 75c;μακροτέρα καὶ π. ὁδός Id.R. 435d
, etc.; of Time, longer,π. χρόνος Hdt. 9.111
, S.Ant.74;πλέων νὺξ τῶν δύο μοιράων Il.10.252
.2 with Art., οἱ πλέονες the greater number, the mass or crowd, 5.673, Od.2.277;οἱ πλεῦνες Hdt.1.106
, etc.: c. gen., τὰς πλεῦνας τῶν γυναικῶν ib.1; the people, opp. the chief men, Id.7.149, Th.8.73, 89, etc.; euphem. of the dead,ἀνεστηκυῖα παρὰ τῶν πλειόνων Ar.Ec. 1073
;εὖτ' ἂν ἵκηαι ἐς πλεόνων AP11.42
(Crin.); ἐς πλεόνων μετοικεσίην ib. 7.731 (Leon.); τὸ πλεῖον πολέμοιο the greater part of.., Il.1.165; ὅστις τοῦ πλέονος μέρους χρῄζει, opp. τοῦ μετρίου, S.OC 1211 (lyr.);τοῦ πλέονος ἐλπίδι ὀρέγονται Th.4.17
, cf. 92.II pecul. usages of neut.:1 as a Noun, more,πλεῦν ἔτι τούτου Hdt.2.19
, etc.;εἴ τι ἐνορῶ πλέον Id.1.89
; τὸ δὲ π. nay, what is more, E.Supp. 158 (Musgr. for τί δὲ.. ); to a greater extent, Th.1.90, 7.57, etc.; πλέον or τὸ πλέον τινός a higher degree of a thing,τίς πλέον τᾶς εὐδαιμονίας φέρει; S.OT 1189
(lyr.);τὸ π. τοῦ χρόνου Th.1.118
, etc.; also τὸ π. ὃ ἀναφέρει the excess which he reports, PCair.Zen. 661 (iii B.C.); ᾧ πλεῖον the excess, prob. in PPetr.2p.42 (iii B.C.), cf. PCair.Zen.742.26 (iii B. C.); πλέον ἔχειν to have the advantage, have the best of it, like πλεονεκτέω, c. gen., Hdt.9.70, Pl.R. 343d, 349b, etc.;τὸ π. πάντων ἔχειν X.Cyr.1.3.18
: more fully,μοίρης πλεῖον ἔχειν Thgn.606
;π. τινὸς φέρεσθαι Hdt.8.29
;π. φέρεσθαι τῶν ἄλλων And.4.4
, etc.; π. ποιεῖν do some good, be successful, ; οὐδὲν π. ποιήσειν, -ῆσαι, And.1.149, 4.7, cf. Pl.Phd. 115c, etc.;παραινοῦσ' οὐδὲν ἐς π. ποιῶ S.OT 918
;οὐδὲν π. ὀψοφαγῶν ποιήσεις Ath.8.344b
;οὐδὲν εἴργασμαι π. E.Hipp. 284
;οὐδὲν π. πρᾶξαι Id.IA 1373
, And.4.20, etc.; οὐδὲν ἐπίσταμαι π. have no superior knowledge, Pl.Tht. 161b; τί πλέον; what more, i.e. what good or use is it? Antipho 5.95, etc.;τί π. πλουτεῖν.. πάντων ἀποροῦντας; Ar.Pl. 531
;τί σοι π. λυπουμένῃ γένοιτ' ἄν; E.Hel. 322
;τί π. ἔστ' εἰς τέκνα πονεῖν; Supp.Epigr.1.567.1
(Karanis, iii B.C.), cf. AP7.261.1 (Diotim.); alsoοὐδὲν ἦν π. τοῖς πεπονθόσιν Lys.19.4
(= And.1.7), cf. D.35.31;ὧν οὐδέν μοι π. γέγονε Isoc.15.28
;οὐδέν γέ σοι π. ἔσται Pl.R. 341a
;τί τὸ π.; Epigr.Gr.306
a.3; ἐπὶ πλέον as Adv., more, further, Hdt.2.171, 5.51, Th.6.54, Pl.Phdr. 261b, etc.: c. gen., beyond,ἐπὶ π. τῶν ἄλλων ἰσχύσας Th.1.9
(but,ἐπὶ τὸ π. ἵκεο μοίσας
to surpassing height in..,Theoc.
1.20); alsoὅταν τις ἐς π. πέσῃ τοῦ θέλοντος S.OC 1219
codd. (lyr.); περὶ πλείονος ποιεῖσθαι, v. περί A. IV.2 as Adv., more, rather, π. ἔφερέ οἱ ἡ γνώμη κατεργάσεσθαι τὴν Ἑλλάδα he inclined rather to the belief.., Hdt.8.100;οὐ τοῦτο δειμαίνεις π.; A.Pr.41
;σέ.. τῶνδ' ἐς πλέον σέβω S.OT 700
;ἢ π. ἢ ἔλαττον D.18.125
; π. ἔλαττον more or less, BGU402.9 (vi A. D.), IG14.177 ([place name] Syracuse); also τὸ π., [dialect] Ion. τὸ πλεῦν, for the most part, Th.1.81, etc.; αὐτῆς τὸ π. μέτοχός εἰμι have the larger share, Hdt.3.52; τὸ π., = μᾶλλον, οὐ χάριτι τὸ π. ἢ φόβῳ Th.1.9, cf. 2.37; ἐστὶν ὁ πόλεμος οὐχ ὅπλων τὸ π., ἀλλὰ δαπάνης not so much.., as.., Id.1.83.b with Numerals,τοξότας π. ἢ εἴκοσι μυριάδας X.Cyr.2.1.6
;οἶκος πλέον ἢ τεττάρων ταλάντων Is.10.23
; ἐν πλέον ἢ διακοσίοις ἔτεσι v.l. in D.24.141 (fort. πλεῖν, v. infr.);π. ἢ ἐν διπλασίῳ χρόνῳ X.Oec.21.3
:—in this sense a short form πλεῖν is used by [dialect] Att. writers (cf. Moer.p.294 P., but the rule is not universal, cf. IG22.657.25 (iii B. C.), etc.),πλεῖν ἢ τριάκονθ' ἡμέρας Ar.Ach. 858
; πλεῖν ἢ χιλίας (sc. δραχμάς) Id.Eq. 444;στάδια πλεῖν ἢ χίλια Id.Av.6
, cf. Nu. 1041, 1065, al.;πλεῖν ἤ γε διπλοῦν Id.Lys. 589
;πλεῖν ἢ 'νιαυτῷ πρεσβύτερος Id.Ra.18
, cf. 91; πλεῖν ( πλεῖον codd.)ἢ πέντε τάλαντα D.21.173
;πλεῖν ἢ δυοῖν ποδοῖν Eub.119.10
; ἤ is freq. omitted,πλεῖν ἑξακοσίας Ar.Av. 1251
; ἔτη γεγονὼς πλείω ἑβδομήκοντα v.l. in Pl.Ap. 17d; but δέκα πλείοσιν ἔτεσι for ten years more, Id.Lg. 932c;τρεῖς μῆνας καὶ πλείω X.HG2.2.16
;λίθους.. ὅσον μνααίους καὶ πλεῖον καὶ μεῖον Id.Eq.Mag.1.16
: with number in gen.,κώμας.. οὐ πλεῖον εἴκοσι σταδίων ἀπεχούσας Id.An.3.2.34
, cf. 7.3.12.c Com., πλεῖν ἢ μαίνομαι more than to madness, Ar. Ra. 103, 751.e regul. Adv.πλειόνως Aen.Tact.7.4
, J.AJ17.1.1.B FORMS: [dialect] Ep. use πλείων or πλέων as metre requires, also nom. and acc. pl. πλέες, πλέᾰς, Il.2.129, 11.395, Call.Aet.Oxy.2080.85 (so, with ι from ε, Cret. πλίες, πλίας, Leg.Gort.7.18,24, GDI 5125 B8, also πλίαδ ([etym.] δὲ) Leg.Gort.7.29, πλίανς ib.5.54; πλέας also [dialect] Aeol., IG12(2).1.9 (Mytil., iv B. C.)); dat. pl.πλεόνεσσι Il.13.739
( πλεόνεσιν is f.l. in Hdt.7.224); Cret. also acc. sg. neut.πλίον Leg.Gort.1.37
, al., gen. πλίονος ib.2.39, al., neut. pl. πλίονα ib.4.51, πλία ib.10.17; [dialect] Aeol. [full] πλήων Hdn.Gr.2.431, also late [dialect] Dor., IPE12.79.18 (Byzant., i A. D.); [dialect] Att. Inscrr. have - ει- always before - ου- and -ω-, IG12.76.7, 22.657.25, 2498.22, etc., but - ε- and - ει- before -ο-, ib.12.94.33,40.3,4, 22.2670.4 (but always πλέον). -
9 μάντις
μάντις, εως, ion. ιος, ὁ, 1) der W ahr sag er, Prophet; μάντιν ἐρείομεν Il. 1, 62, öfter; μάντι κακῶν, Unglücksprophet, 1, 106; zu den δημιοεργοί gerechnet, neben ἰητήρ u. τέκτων, Od. 17, 384; Pind., der auch μάντις ἀνήρ vrbdt, I. 5, 49, u. es als fem. braucht, μάντιν κόραν, P. 11, 33; ὡς ὁ μάντις φησίν, οἰωνῶν βοτήρ, Aesch. Spt. 24, u. öfter in diesem Stücke von Amphiaraus. Apollon selbst, Ag. 1175, wie Ch. 552; auch μάντις ὁὐξ ὀνειράτων φόβος, 916, wie τάχ' ἂν γένοιτο μάντις ἡ 'ννοία τινί, Spt. 402; Soph. oft, μάντις οὐδεὶς τῶν καϑεστώτων βροτοῖς, Ant. 1145, vgl. οὐδεὶς μάντις τῶν μελλόντων, Ai. 1398; er braucht es auch adj., τοῦδε μάντεως χοροῦ, frg. 116; fem. ist es Eur. Med. 234 Hipp. 346; auch γνώμη ἀρίστη μάντις, Mel. 763. – Auch in Prosa, Her., der οἱ μάντιες, τοὺς μάντιας sagt; καὶ χρησμολόγοι, Thuc. 8, 1; Plat. öfter, αἰνιγματωδέστερον ὡς μάντις λέγει Charm. 164 e, καὶ ἱερεῖς Legg. X, 885 d, καὶ ἐξηγηταί IX, 871 d, καὶ χρησμῳδοί Ion 534 e; er leitet es gewiß richtig von μαίνομαι ab, Tim. 72 b, denn der Seher weissagt von Gott begeistert, verzückt; auch bei Xen. bes. die aus den Eingeweiden der Opferthiere weissagen, vgl. An. 1, 7, 18. 4, 3, 18; Sp., ἀγυρτικός Plut. Lyc. 9. – 2) ἡ μ., eine Heuschrecken- od. Cicadenart, sonst καλαμαία, Theocr. 10, 18. – Auch der grüne Garten- od. Laubfrosch heißt so, als der Wetterprophet, Hesych. – Bei Nic. Ath. IX, 370 a eine Art Kohl.
-
10 παρα-παίω
παρα-παίω (s. παίω), daneben falsch schlagen, χέλυν, Aesch. fr. 318 bei Ath. XIV, 632 c; gew. intr. ausschlagen, ausgleiten, übertr. abirren, abschweifen von Etwas, τινός, z. B. τῆς ἀληϑείας, Pol. 3, 21, 9. 17, 14, 11, τοῦ δέοντος, καϑήκοντος, 4, 31, 2. 30, 6, 3. – Daher παραπαίειν φρενῶν, von Verstande kommen, verrückt werden, auch ohne den Zusatz, Aesch. Prom. 1058 Ar. Pax 90; καὶ ληρεῖν, Plut. 508; καὶ μαίνομαι, Plat. Conv. 173 e; Sp.; τῆς ἀληϑείας καὶ ἀγνοεῖν, Pol. 12, 9, 1; παραπεπαικώς dem παραφρονῶν entsprechend, Plut. sol. an. 5.
-
11 κάρτα
κάρτα (vgl. κάρτος), stark, sehr, bes. ion. u. poet.; δοκοῦντας εἶναι κάρτα πρευμενεῖς μοι Aesch. Ag. 814; μολόντα δ' αὐτὸν κάρτα τιμαλφεῖ λεώς Eum. 15; δεῖ κάρτα ϑύειν Suppl. 445; vgl. ἦ κάρτα unter ἦ; καὶ κάρτα, bejahend, allerdings, ja wohl; κάρτα μαίνομαι Soph. Tr. 446; κάρτ' ἂν εὐτυχεῖν δοκῶ Ai. 257; εἰ καὶ μακρὰ κάρτ' ἐστίν Tr. 1208; κάρτα προςχωρεῖν πόλει Eur. Med. 222; ἥδομαι Her. 1, 27; ϑεραπεύειν, im Ggstz von μετρίως, 3, 80. 6, 125; καὶ τὸ κάρτα, im höchsten Grade, 6, 52. 8, 27 u. Hippocr. Seltener bei den Komikern, wie Ar. Ach. 518 Av. 342, u. in attischer Prosa; Plat. nur Tim. 25 d als v. l., πηλοῦ κάρτα βαϑέος für die vulg. καταβραχέος. Von Sp. Luc. calumn. 3 Plut. de superst. 10.
-
12 σωφροσύνη
σωφροσύνη, ης, ἡ (Hom.+; ins, pap, LXX [esp. 4 Macc]; TestJos, EpArist, Philo, Joseph., Just., Ath., R. 22 p. 75, 19; one of the four cardinal virtues; for the Hellenic perspective of general harmony of the κόσμος and φύσις s. JKube, ΤΕΧΝΗ and ΑΡΕΤΗ, ’69, 46)① gener. soundness of mind, reasonableness, rationality (s. σωφρονέω 1; in contrast to μανία X., Mem. 1, 1, 16; Pla., Prot. 323b; Iren. 1, 26, 1) ἀληθείας καὶ σωφροσύνης ῥήματα true and rational words (opp. μαίνομαι) Ac 26:25.② practice of prudence, good judgment, moderation, self-control as exercise of care and intelligence appropriate to circumstances (Pla., Rep. 4, 430e ἡ σωφροσύνη ἐστὶ καὶ ἡδονῶν τινων καὶ ἐπιθυμιῶν ἐγκράτεια, cp. Phd. 68c, Symp. 196c; Aristot., Rhet. 1, 9, 9 σωφροσύνη δὲ ἀρετὴ διʼ ἣν πρὸς τὰς ἡδονὰς τοῦ σώματος οὕτως ἔχουσιν ὡς ὁ νόμος κελεύει, ἀκολασία δὲ τοὐναντίον, De Virt. et Vit. 2; Diog. L. 3, 91; 4 Macc 1:3, 31; Philo; Jos., Ant. 2, 48, C. Ap. 2, 170 [w. other virtues]; Just., A I, 6, 1; 10, 1 al.; Orig., C. Cels. 2, 29, 13; Did., Gen. 27, 15) w. ἁγνεία IEph 10:3. W. still other virtues (Theoph. Ant. 3, 15 [p. 234, 13]) 1 Cl 64. W. ἐγκράτεια (so Ath.) and other virtues 62:2. Esp. as a woman’s virtue decency, chastity (Diod S 3, 57, 3; Phalaris, Ep. 78, 1; Philo, Spec. Leg. 3, 51 w. αἰδώς; Jos., Ant. 18, 73; BGU 1024, 8; 15; grave ins APF 5, 1913, 169 no. 24. S. σωφρονέω 2; TDrew-Bear, Three Inscriptions fr. Kyme: EpigrAnat 1, ’83, ’97 n. 56 [lit.]) w. αἰδώς (X., Cyr. 8, 1, 30f and Philo, above) 1 Ti 2:9 (EpigrAnat 1, ’83, 97 n. 56). W. other virtues vs. 15.—TBird, CBQ 2, ’40, 259–63; AKollmann, Sophrosyne: WienerStud 59, ’41, 12–34; HNorth, Sophrosyne ’66.—DELG s.v. σῶς. M-M. TW. Spicq. Sv. -
13 μανία
A madness, Hdt.6.112, Hp.Aph. 7.5, S.Ant. 958 (lyr.), etc.;πολλὴν καταγνῶναι μ. τινῶν Isoc.4.133
;μέχρι μανίας ἡ σφοδρὰ ἡδονὴ κατέχουσα Pl.Phlb. 45e
;μανίη νοῦσος Hdt.6.75
: freq. in pl., Lex Solonis ap.D.46.14, Thgn.1231, A.Pr. 879, 1057 (both anap.), etc.II enthusiasm, inspired frenzy,μ. Διονύσου πάρα E.Ba. 305
;ἀπὸ Μουσῶν κατοκωχή τε καὶ μ. Pl.Phdr. 245a
; θεία μ., opp. σωφροσύνη ἀνθρωπίνη, ib. 256b, cf. Prt. 323b, X. Mem.1.1.16;τῆς φιλοσόφου μ. τε καὶ βακχείας Pl.Smp. 218b
.III passion,ἐρωτικὴ μ. Id.Phdr. 265b
;μανίην μανεὶς ἀρίστην Anacreont. 59.2
: freq. in pl., Pi.O.9.39, N.11.48, E.HF 835;ἐγγὺς μανιῶν ἐλαύνει Id.Heracl. 904
(lyr.); μανίη τινός mad desire for.., Hermesian.7.85.------------------------------------μανία (B), ἡ,A = μανότης, An.Ox.2.393. -
14 μάντις
μάντῐς, ὁ, gen. εως, [dialect] Ion. ιος; voc. μάντῐ: pl., gen. μάντεων (written μαντειον IG12.503); dat.Aμάντεσι Thgn.545
: also fem., acc. sg.μάντιδα δάφνην App.Anth.6.122
; nom. pl. μάντιδες Suid.s.v. Σίβυλλα:— diviner, seer, prophet,ἀλλ' ἄγε δή τινα μ. ἐρείομεν ἢ ἱερῆα ἢ καὶ ὀνειροπόλον Il.1.62
, cf. Od.17.384; μάντι κακῶν prophet of ill, Il.1.106; with the Greek armies, Simon.94, IG12.929.129: distd. from χρησμολόγος, Th.8.1;μ. ἀνήρ Pi.I.6(5).51
; of Apollo, A.Ag. 1202, Ch. 559, Eu. 169 (lyr.); ὁ μάντις μάντιν ἐκπράξας ἐμέ, of Apollo and Cassandra, Id.Ag. 1275; of the Pythian priestess, Id.Eu.29; of Amphiaraus, Id.Th. 382, etc.: c. dat. pers.,ὁ Θρῃξὶ μ. E.Hec. 1267
(of Dionysus), cf. Or. 363: c. acc. neut. Pron.,μάντις.. οὐ καλὸς τάδε Id.Heracl.65
: as fem., A.Ag. l.c., S.El. 472 (lyr.), E.Med. 239;μ. κόρα Pi.P.11.33
.2 metaph., presager, foreboder,μ. εἴμ' ἐσθλῶν ἀγώνων S.OC 1080
(lyr.), cf.Ant. 1160, A.Th. 402;οὐδεὶς μ. τῶν μελλόντων S.Aj. 1419
(anap.);γνώμη δ' ἀρίστη μ. E.Hel. 757
.3 Adj., τοῦδε μάντεως χοροῦ of this prophetic band, dub. in S.Fr. 113.II a kind of grasshopper, the praying mantis, Mantis religiosa, Theoc.10.18, Dsc.Eup.1.149.III green garden-frog, Rana arborea, so called as predicting the weather, Hsch. -
15 μανία
μανία, ας, ἡ (Pind. et al.; pap, LXX, Philo; Jos., Bell. 1, 506, Ant. 2, 330; apolog. exc. Mel.) madness, frenzy, delirium. Freq. in a non-diagnostic sense of eccentric or bizarre behavior in word or action (cp. the passage [II B.C.] fr. an unedited Tebtunis papyrus in M-M s.v. φαίνῃ εἰς μανίαν ἐμπεπτωκέναι, διὸ λόγον σαυτοῦ οὐ ποιεῖς καὶ ὑπομεμένηκας=you appear to have lost your mind, for you show little respect for yourself, and your behavior is quite bizarre. So Solon is reproached with μανία by his opponents: Solon 9, 1 D.3 s. μαίνομαι) τὰ πολλά σε γράμματα εἰς μανίαν περιτρέπει too much study is driving you mad (i.e. turning you into a fanatic) Ac 26:24.—DELG. M-M. EDNT. TW. Sv.
См. также в других словарях:
μαίνομαι — βλ. πίν. 46 (μόνο στον ενεστ. και παρατατ.) … Τα ρήματα της νέας ελληνικής
μαίνομαι — (AM μαίνομαι) 1. είμαι ή γίνομαι μανιώδης, κατέχομαι από μανία («χεῑρες ἄαπτοι μαίνονται», Ομ. Ιλ.) 2. είμαι πολύ οργισμένος, πνέω μένεα («πατὴρ φρεσὶ μαίνεται οὐκ ἀγαθῇσι», Ομ. Ιλ.) 3. ξεσπώ ορμητικά, εκδηλώνομαι με ακατάσχετη ορμή, μανιάζω (α.… … Dictionary of Greek
μάντης — ο και μάντις, ο, η, θηλ. και μάντισσα (AM μάντις, εως, ὁ, ἡ, Α ιων. γεν. ιος, Μ θηλ. και μάντισσα) 1. αυτός που ασχολείται με τη μαντική, αυτός που προλέγει τα μέλλοντα, ο προφήτης («ὠργίζοντο δὲ καὶ τοῑς χρησμολόγοις καὶ μάντεσι», Θουκ.) 2.… … Dictionary of Greek
μιμνήσκω — (ΑΜ, Α αιολ. τ. μιμναΐσκω) (μέσ. παθ.) μιμνήσκομαι α) ανακαλώ στη μνήμη μου, θυμάμαι («μνήσθητί μου Κύριε, ὅταν ἔλθης ἐν τῇ βασιλείᾳ σου», ΚΔ) β) κάνω μνεία, μνημονεύω, αναφέρω («πρῶτος εἰπὼν καὶ μνησθεὶς ὑπὲρ τῆς εἰρήνης», Δημοσθ.) γ) εντείνω… … Dictionary of Greek
συγκορυβαντιώ — άω, Α μετέχω μαζί με άλλους στις οργιαστικές διασκεδάσεις τών Κορυβάντων, μαίνομαι και εγώ μαζί με άλλους. [ΕΤΥΜΟΛ. < συν * + κορυβαντιῶ «γίνομαι έξαλλος από ενθουσιασμό σαν τους Κορύβαντες» (< Κορύβας)] … Dictionary of Greek
μαθαίνω — και μανθάνω (AM μανθάνω, Μ και μαθαίνω) 1. αποκτώ γνώση ή γνώσεις με σπουδές, έρευνες, εξάσκηση ή πείρα, διδάσκομαι (α. «όσο ζω μαθαίνω» β. «ἀεὶ γὰρ ἡβᾷ τοῑς γέρουσιν εὖ μαθεῑν», Αισχύλ.) 2. γίνομαι κύριος μιας γνώσης, κάνω κτήμα μου αυτό που… … Dictionary of Greek
συφιλομανής — και συφιλιδομανής, ές, Ν αυτός που πάσχει από συφιλομανία. [ΕΤΥΜΟΛ. < σύφιλη / σύφιλις, ίλιδος + μανής (< μαίνομαι*), πρβλ. ναρκομανής] … Dictionary of Greek
υπερθύω — και ὑπερθυίω Α (για κρασί) αφρίζω πολύ. [ΕΤΥΜΟΛ. < ὑπερ * + θύω (ΙΙ) «τρέχω ορμητικά, μαίνομαι, βράζω, επιθυμώ»] … Dictionary of Greek
θύω — (I) (ΑΜ θύω) προσφέρω θυσία, θυσιάζω νεοελλ. μτφ. 1. καταστρέφω, αφανίζω, εξοντώνω 2. φρ. α) «θύω στον Βάκχο» μεθώ, πίνω υπερβολικά β) «θύω στην Αφροδίτη» παραδίδομαι σε σαρκικές απολαύσεις γ) «θύω και απολλύω» i. κάνω μεγάλες καταστροφές ii.… … Dictionary of Greek
-ιος — ια, ιο(ν) η κατάλ. ιος (μαζί με τις επαυξημένες μορφές της) είναι μία από τις παραγωγικότερες τής ελλ. γλώσσας καθ όλη τη διάρκεια τής ιστορίας της. Συγκεκριμένα, μαρτυρούνται συνολικά 2.996 λέξεις σε ιος, εκ τών οποίων 295 είναι κοινές, 2.261… … Dictionary of Greek
πλείων — πλείον και πλέων, πλέον, ΝΜΑ / πλείων, πλεῑον, αιολ. και δωρ. τ. αρσ. πλήων, αττ. συνηρ. τ. ουδ. πλεῑν και κρητ. τ. πλίον και ιων. τ. πλεῡν και αρκαδ. τ. πλός, Α (ως συγκριτ. βαθμός τού επιθ. πολύς) 1. (σχετικά με ποσότητα, μέγεθος, έκταση και… … Dictionary of Greek